A kisvizes élőhelyekről

Mik azok a vizes élőhelyek, és miért fontosak?

A vizes élőhelyek nemzetközileg használt angol neve a „wetland”, amelyek a szárazföldi élőhelyektől a víz tartós jelenlétével, a vízi élőhelyektől dús, magasabb rendű növényzetükkel különülnek el. Fennmaradásukra világszerte nagy figyelem összpontosul.

A pocsolyáktól a tavakig és mocsarakig sokféle állóvíz létezik. A kisvizes élőhelyek az állóvizek egy különleges csoportját alkotják: az egészen kis pocsolyáktól a nagy kiterjedésű mocsarakig számos formában megjelennek. Közös jellemzőjük, hogy évente többször vagy akár csak néhány évente egyszer, de rendszeresen kiszáradnak, ezzel szabályozva a bennük kialakuló életközösségeket.

Elöntött mocsárrét az Ipoly árterén


Legismertebb képviselőik a vízzel telt keréknyomok és az útszéli esőpocsolyák. Ezekben, ha néhány hétig megmaradnak, már gazdag élőviláguk alakul ki. A baktériumok, növényi és állati egysejtűek mellett jellemző lakóik a csípőszúnyogok egysejtűeket fogyasztó lárvái – ez utóbbiak kifejlődéséhez mindössze két hét szükséges. Ha a víz hosszabb ideig is megmarad, érdekes rákfélék jelenhetnek meg a pocsolyában: az 1-2 cm hosszúságú, narancsszínű farkokvillát viselő közönséges tócsarák mellett kis szerencsével az akár 7 cm-re is megnövő nyári pajzsosrákot megpillanthatjuk.

Az időszakos kisvizek ősi jelleget hordozó lakója, a nyári pajzsosrák

Az időszakos kisvizek ősi jelleget hordozó lakója a nyári pajzsosrák


Kétéltűek és kisvizek kapcsolata

A kifejlett kétéltűek többsége szárazföldi életmódot folytat, azonban valamennyi fajuk erősen kötődik a vízhez: a szaporodáshoz vízre vagy nedves környezetre van szükségük. Bőrük tulajdonságai szintén különleges helyzetbe helyezik őket: kültakarójuk nemcsak szervezetük első védelmi vonalát adja, hanem a légzésben, valamint a víz és a létfontosságú ionok szabályozásában is kulcsszerepet játszik. Ezt a szerepet csak úgy képes ellátni, ha annak kiszáradását gazdája meg tudja előzni. A nedves környezet tehát létszükséglet valamennyi kétéltű számára – és nem csupán a szaporodási időszakban.

Mint minden kétéltű, a foltos szalamandra is igényli a nedves környezetet


Jellegzetes „pocsolyalakók”

A dombvidékeken található időszakos vizek, különösen a mocsarak két európai jelentőségű kétéltűfaj, a dunai tarajosgőte és a vöröshasú unka jellegzetes élőhelyei. Sajnálatos módon e kisvizes élőhelyek a Cserhátban különösen veszélyeztetettek. A dombvidéki vízrendezések és más nagy hatású tájátalakítások ezt a lankás tájegységet olyan mértékben átformálták, hogy kisvizeinek döntő többségét már elveszítette, és a megmaradtak állapota is gyorsan romlik.



Kevés hely van hazánkban, ahol az európai hegyvidékek két különleges kétéltűje együtt fordul elő. Ilyen a Mátra magasabb régiója, ahol a turistautakon járva, a pocsolyákba pillantva arasznyi gyíkszerű állatok vagy apró termetű békák mozgolódására lehetünk figyelmesek. Előbbiek a farkos kétéltűek csoportjába tartozó alpesi gőték, utóbbiak a farkatlan kétéltűek (vagyis békák) közé tartozó sárgahasú unkák.


A halaktól mentes kisvizek a kétéltűek fontos szaporodóhelyei. Míg a gőték egyesével, vízinövények leveleibe göngyölve, addig az unkák kis csomókban rakják le petéiket – aztán a szárazabb években kezdődik a verseny a kétéltűek kelése és átalakulása, valamint a vizes élőhelyek kiszáradása között.


Mit tehetünk kisvizeink megőrzése érdekében?

Mint láthattuk, a kisvizekhez különleges és gazdag életközösség kötődik, melynek fennmaradását az emberi tevékenységből eredő káros hatások mellett napjainkban az éghajlatváltozás is fenyegeti. Hektikussá vált a csapadék eloszlása, megnövekedett a száraz periódusok időtartama, a nyári csapadék gyakorta elmarad, a kánikula pedig kitartóan jelentkezik. E hatások következményeként a korábbinál sokkal gyorsabban száradnak ki a kisvizes élőhelyek, ami nem csupán a kétéltűek szaporodási sikerét érinti negatívan: a változások az egész életközösség szempontjából kritikusak.


Problémát okozó emberi tevékenységek

  • vizes élőhelyek megszüntetése, átalakítása intenzíven használt területekké
  • kisvizek feltöltése, elszennyezése
  • erdei vizes élőhelyeken vadgazdálkodási létesítmények vagy erdei rakodók elhelyezése
  • vegyszerek túlzott mértékű vagy nem szakszerű használata
  • halak telepítése kétéltűek lakta állóvizekbe
  • inváziós fajok és kórokozók terjesztése
  • a pocsolyák, kis tavak, árkok vizének levezetése
  • a kisvizek földdel, hulladékkal történő feltöltése
  • járművel való átgázolás a pocsolyákon, kis tavakon

Mivel tehetünk jót?

  • Kerüljük a természetben a motoros sportok gyakorlását, és másokat is erre ösztönzünk.
  • Földutakon kikerüljük a pocsolyákat (bármilyen módon közlekedve).
  • Túrák, kirándulások során megtisztítjuk, lehetőség szerint fertőtlenítjük lábbelinket és egyéb eszközeinket (kerékpár, túrabot) – így kevéssé hurcoljuk szét a kétéltűekre veszélyes kórokozókat.
  • Kerüljük bármilyen állat vagy növény áttelepítését egyik vízből a másikba, és háznál tartott, megunt hobbiállatainkat soha nem helyezzük ki a természetbe.
  • Erdőgazdálkodóként előnyben részesítjük az erdők biológiai értékét tiszteletben tartó gazdálkodási módokat; érintetlenül hagyjuk az erdei vízállások, vízfolyások környezetét, kíméljük a holtfát.
  • Vadászként nem helyezünk ki vadgazdálkodási létesítmény, szórót a kisvizek környezetébe, és igyekszünk a csülkös vad létszámát az élőhelyek károsodását még nem okozó szinten tartani.
  • Kerti tavakat létesítünk, amelybe nem telepítünk halakat – így a halakat kerülő, érzékenyebb kétéltűeknek is szaporodóhelyet biztosítunk.


A vizes élőhelyek természetes úton történő keletkezése lassú folyamatok eredménye, melyek érvényesülését napjainkban sok tényező korlátozza. Megszűnésük ugyanakkor folyamatos, kisebb részben a természetes feltöltődés, döntően az emberi tevékenységek következményeként. A vízhez kötődő élővilág, köztük Natura 2000 fajok megőrzése egyre inkább megkívánja, hogy mesterségesen beavatkozzunk a vizes élőhelyek hálózatának fennmaradásához. Ez a beárnyékoló fásszárú növényzet eltávolításától a meder részleges kotrásáig, mélyítéséig, illetve a víz visszatartásáig többféle módszerrel biztosítható. Magas talajvízállású helyszíneken lehetőség van különböző méretű mélyedések készítésére, amelyek időszakos vagy állandó vizű élőhelyekként funkcionálhatnak. Kerti tavak létesítésével is növelhetjük a vizes élőhelyek számát, de tudnunk kell, hogy igazán értékes életközösség csak akkor alakul ki, ha nem teszünk bele halakat.


A „Kisvízi élőhelyek – Források, forráslápok és a kapcsolódó élőhelyek védelme a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén” című KEHOP projekt a kisvizeket érintő problémák csökkentését célozza meg a Mátra és a Cserhát területén. A pályázat fő célja az európai közösségi jelentőségű, védett és fokozottan védett kétéltű- és szitakötőfajok életfeltételeinek biztosítása. A projekt során megvalósuló természetvédelmi beavatkozások a vizes élőhelyek helyreállítását célozzák, valamint új vizes élőhelyek létesítével segítik a vízhez kötődő Natura 2000 fajok állományainak fennmaradását.

Kapcsolódó

​Szilvásvárad - Millenniumi természetismereti és erdészeti bemutató sétaút

​Szilvásvárad - Millenniumi természetismereti és erdészeti bemutató sétaút

2022.09.01. 13:45

A Szalajka-völgy bejáratától a Börtönmúzeum (Panoptikum, Szilvásvárad, Park u. 12.) mellett elhaladva, az információs táblákat követve, érkezünk a tanösvény kezdetéhez. Az ösvényen közel 2 km hosszan végig emelkedve érkezhetünk a Millenniumi Kilátóba, miközben az elhelyezett táblákból sok hasznos ismeretre tehetünk szert. A Millenniumi Kilátóból gyönyörű kilátás nyílik Szilvásváradra, a hegyek koszorújára és a közéjük vágódó völgyekre. Tiszta időben innen is láthatjuk a Magas-Tátrát. A kilátó parkolójából lefelé a műúton a Tótfalusi-völgy felé, vagy észak felé fordulva, a Bérci úton (S+ turistajelzésen) jutunk vissza Szilvásváradra.

A tanösvény húsz ismertető tábláján igen sok információ olvasható, a táblákat a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság helyezte ki. Tíz tábla a Bükk természeti értékeit és a természetvédelmi tevékenységet mutatja be. A tanösvény elején tizenhárom különböző típusú kőzetminta segítségével megismerkedhetünk a hegység földtanával, a bükki karszttal, majd a hegység növényvilágával, rovarvilágával, ragadozó emlőseivel, madárvilágával, a nemzeti parkban folyó madárvédelemmel.

Az útvonalon több fedett pihenőhely, a végállomáson szép kilátást nyújtó kilátó található.

Gyerekekkel is ajánlott.

Útvonal: Szilvásvárad, Börtönmúzeum - Kalapati parkoló - Millenniumi Kilátó
Visszafelé két úton is lehet jönni:
1. Millenniumi Kilátó - Kalapati parkoló - Tótfalusi-völgy (műúton végig) - Szilvásvárad (5,4 km, 1 óra 45 perc, aszfaltos út)
2. Millenniumi Kilátó - Kalapati parkoló - Rákmára - Bérczi út - Cseres-tető - Szilvásvárad, Park u. 25/A (3,3 km, 1 óra, erdészeti út)

Tovább olvasom