Erdei papucskosbor

Erdei papucskosbor

Erdei papucskosbor

Hol él?

Európa jelentős részén elterjedt domb- és hegyvidéki növényfaj. Hazánkban főként az Északi-középhegységben él (lelőhelyeinek nagy része a Bükk hegységben található), a Dunántúlon korábbi állományai felmorzsolódtak, már csak néhány egyedük ismert. Kiegyenlítettebb klímájú, változatos mikrodomborzatú területeken, erdőkben, vagy az évszázadokkal ezelőtt kiirtott erdők helyén létrejött félszáraz gyepekben, cserjésekben fordul elő. Félárnyékban, szegélyhelyzetben érzi magát legjobban. Nógrád megyében (a Cserhátban) él jelenleg ismert legerősebb (néhány száz töves) hazai állománya.

Erdősülő irtásrét, a papucskosbor élőhelye a Cserhátban


Hogyan él?

Hosszú élettartamú, évelő faj, tövei 30 évnél tovább élhetnek, de ismertek 100 évnél idősebb egyedei is. Áttelelő szerve a vízszintesen növő gyöktörzs, melynek elágazásával vegetatív úton is képes szaporodni. Az állományok jelentős részében az ivaros szaporodás aránya lényegesen a klonális (ivartalan) szaporodás mögött marad. A csírázástól az első virágzásig a természetben 6-10 év telik el. Hasonlóan más orchideákhoz, a papucskosbor is gyökérkapcsolt gombapartnerekkel él szimbiózisban, amely kapcsolat ennél a fajnál a csírázástól az első hajtás megjelenéséig létfontosságú.

Virágzási ideje május elejétől végéig tarthat, toktermése október végén érik be, novemberben nyílik fel. Liszt finomságú magjait a szél terjeszti, de jelentős részük a tokba ragad és lassan, kis távolságra pereg ki onnan.

Virágai színükkel és illatukkal vonzzák a méheket, azonban nektárt nem termelnek. Az így megtévesztett méhek beleesnek a csapdaként működő papucsba, és elvégzik a megporzást. A papucskosbor legfontosabb beporzói közepes méretű bányászméh-fajok.


Mit tehetünk érte?

Teljes hazai népessége kevesebb, mint 2000 egyedet számlál. Hazai állományait az általános szárazodás rendkívüli módon veszélyezteti. Egy-egy aszályos időszakot követően állományainak (főként a fiatal növények) egyedszáma drasztikusan csökkenhet. Az erdőgazdálkodási munkák, a nagyvad rágása és taposása, az off road sportok és a kirándulók is komoly negatív hatásokat jelentenek. Szépsége, ritkasága miatt a fotósok által leginkább veszélyeztetett növényfajunk. Töveit (annak ellenére, hogy ez bűncselekmény) esetenként a mai napig kiássák, hogy dísznövényként ültessék be.

A papucskosbort gyakran megrágják gerinctelen állatok


Megmaradt állományai megérdemlik, hogy az élőhelyükön folyó tevékenységek kifejezetten a fennmaradásukat szolgálják. A félárnyékos állapot fenntartása erdőkben a korona- és cserjeszint megnyitását, gyepekben a fásszárúak visszaszorítását kívánja meg. A nagyvadtól való védelem (bekerítéssel), a gépi sportok, illetve turisztikai tevékenységek korlátozása szintén létfontosságú lehet. A fotósok élőhely-károsítása, és a tövek kiásásának veszélye miatt, egyes esetekben nem célszerű az állományok lelőhelyének nyilvánosságra hozása.


Tudtad-e?

A papucskosbor nemzetség virágainak szépségére és különös formájára utaló tudományos nevét Linnétől kapta. A nagy svéd biológus a Cypripedium nevet Aphrodité szülőhelye, Ciprus (Cyprus), és a cipő, papucs (pedilum) szavakból alkotta. A faj további magyar nevei: boldogasszony papucsa, cipőcím, papucsvirág, Mária cipellője, rigópohár, tarka rigópohár, kisasszonypapucs, erdei sárga papucs, kakukk virág.