Mocsári teknős

Hol él?

Közép-, Kelet- és Dél-Európa jelentős részén előfordul, továbbá Közép-Ázsiában, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban és Észak-Afrikában is, több alfajra tagozódva. Magyarország területének nagy részéről ismerjük jelenlétét, azonban ezeknek csak egy része jelez szaporodó állományt. A mocsári teknőst ugyanis előszeretettel hozzák-viszik az országban, így időszakosan megtelepedő példányaival váratlan helyeken (például hegyi patakokban, forrásokban) is találkozhatunk.

A mocsári teknős legjelentősebb élőhelye az Ipoly-völgyben

Hogyan él?

Állóvizekben, illetve lassú mozgású vízfolyásokban él, a természetes tavak, mocsarak mellett mesterséges tavakban és csatornákban is erős állományai vannak jelen. A mocsári növényzet jelenléte, legalább a víztér parti zónájában, valamint a megfelelő napozóhelyek fontos élőhelyi feltételek. Szaporodása azonban szárazföldhöz kötött, nőstényei májustól júliusig, a vizet elhagyva, megfelelő, lehetőleg laza talajú, napsütésnek kitett helyet keresnek, hogy lerakják tojásaikat. Mintegy 10 cm mély üreget ásnak, ebbe rakják 5-20 tojásukat, majd visszatemetik és haspáncéljukkal ledöngölik, és kész a fészek. Az utódok nyár végén-ősszel kikelnek, azonban csak kisebb hányaduk hagyja el ekkor a fészket. A fészkek többségében a kisteknősök kitelelnek, és március-áprilisban jönnek a felszínre és keresik fel a vízi élőhelyeiket.

Fészekgödröt ásó nőstény mocsári teknős

Fészket elhagyó fiatal teknős

A mocsári teknős alapvetően ragadozó, minden kisebb gerinctelen és gerinces állatot, valamint dögöt is fogyaszt, de növényi táplálékot is magához vesz. A telet az iszapba ásva tölti. Hosszú életű állat, életkora a száz évet is meghaladhatja. A tojásokat és fiataljait többféle állat megeszi, felnőtt korában viszont már kevés ragadozója van, hazánkban főként a vidra és a rétisas.

Mit tehetünk érte?

A változatos növényzetű, természetszerű vízi élőhelyek eltűnése, átalakítása alapvető veszélyt jelent a fajra, ezért ezek megőrzése a legfontosabb teendő. Szerencsére sok csatorna, halas- és horgásztó biztosít megfelelő körülményeket neki, ezért is tudtak még fennmaradni állományai. A hobbiállatként tartott idegenhonos teknősfajok kikerülése a természetbe, kórokozók és élősködők terjesztésével, a mocsári teknős élőhelyeinek elfoglalásával egyre nagyobb problémát jelent. A teknősök és más díszállatok kieresztésének megelőzése napjainkra a vízhez kötődő élővilág megőrzésének egyik kiemelt kérdése lett.

Mocsári teknősök csoportos napozóhelyen

Tojásrakó helyeinek megszűnése (például beerdősítéssel), valamint a megnövekedett róka- és borzállomány fészekfosztogatása a sikeres szaporodását lehetetleníti el számos helyszínen. Ez utóbbi ellen a fészkek egyedi, rácsos védelmét hazánkban először Nógrád megyében, az Ipoly mentén kezdték el, látványos eredményekkel.

Róka kifosztotta teknősfészek tojásmaradványokkal

Tudtad-e?

A mocsári teknős hazánkban elterjedt böjti eledel volt, melyet főurak, papok, de a nép is szívesen fogyasztott. Egyes síkvidéki falvakra teknősben fizetendő adót is kivetettek, a királyi udvarba szekérszám vitték ezt a hüllőt. Nógrád megyében a szécsényi ferences rendházról maradt fenn dokumentum, miszerint a 18. században külön teknősös tavat is kialakítottak, ahol ezeket az állatokat tartották.

Íme Max Rumpolt magyarra is lefordított 16. századi szakácskönyvében szereplő, kilenc teknősbékából készült étel receptje: „Vesd fel vízben az tekenősbékát, sózd meg. Ha megfőtt, vedd ki, s szedd le az tekenőjét. Tisztítsd meg, borsold, sózd es lisztezd meg. Rántsd meg vajban. Add fel melegen es szárazon, egreslével avagy citromlével.” -- A teknősök nevében kérjük, ez maradjon történeti kuriózum, és ma már senki ne próbálja ki!