Természetvédelmi gyepkezelés

Természetvédelmi gyepkezelés

Természetvédelmi gyepkezelés

A gyepek természetvédelmi kezelésének célja a hozzájuk kötődő biológiai sokféleség fenntartása. A gyephasznosítás hagyományos módszerei, így a legeltetés és a kaszálás nagyon fontos részei ennek a kezelésnek, de a fő „termék” itt nem a lelegelt fű vagy a széna, hanem a gyepterületekhez kötődő élővilág. A gazdálkodás során alkalmazottt módszerek, valamint azok intenzitása határozza meg, hogy milyen hatást gyakorlunk a füves terület állapotára, annak élővilágára.

A legeltetés az egyik meghatározó gyepkezelési módszer


A rövidre legelt füvű rét kevés faj számára alkalmas élőhely


A természetvédelmi gyepkezelés során fontos szempont, hogy maradjanak kezeletlenül hagyott területrészek. A beavatkozások során a talajt és növényzetet kímélő módszereket alkalmazásunk, a kezelési műveletek időpontját a megőrzendő élőlények igényei igazítjuk.

Kaszálatlan sáv a Középső-Ipoly-völgy mocsárrétjén


Kis talajnyomású tratkorok, vadriasztó lánccal felszerelt kaszával


A legérzékenyebb gyepek (ilyenek például a láprétek, félszáraz irtásrétek) kezelését lehetőség szerint kézi eszközökkel végzik, ami az életközösséget és a talajt is kevésbé károsítja.

Láprét kézi kaszálása


A Nógrád megyei Natura 2000 területek dombvidéki gyepjeiben a legtöbb értékes növény- és állatfaj a tapasztalatok szerint akkor marad fenn, ha egy félig nyílt állapotot, az úgynevezett erdőssztyepp növényzetet sikerül fenntartani. Ez olyan élőhely-mozaikot takar, amelyben az összefüggő gyepet kisebb erdőfoltok, facsoportok, vagy magányos fák, cserjés foltok és sávok tagolják.

Természetvédelmi kezeléssel fenntartott erdőssztyepp vegetáció


Az ilyen mozaikos területeken kifejezetten sok szegély alakul ki (az erdő, cserjés és gyep átmeneti zónája), amely számos élőlénynek biztosítja a létfeltételeit. Egyik ilyen élőlény a Cserhátban a fokozottan védett pannongyík.

A természetvédelmi gyepkezelések egyik célfaja a pannongyík