Vöröshasú unka

Hol él?

Németországtól egészen Kazahsztánig húzódik elterjedési területe, Európa nyugati és déli részéről hiányzik. Magyarországon mindenfelé előfordul, leggyakoribb síkvidéken, de középhegységeink magasabb részein is él. Több hegy- és dombvidéki tájegységben hibrid állományokat alkot a sárgahasú unkával.

Az elöntött árterek a vöröshasú unka legfontosabb élőhelyei közé tartoznak

Hogyan él?

Elsősorban időszakos állóvizekben élnek szaporodó állományai, de halmentes, vagy kevés halat tartalmazó állandó vizeket is benépesít. Legjobban a nagy kiterjedésű mocsarakat kedveli, de csatornáktól a pocsolyákig sokféle élőhelyen megtaláljuk.

Akár egy keréknyom-pocsolyában is találkozhatunk vöröshasú unkákkal

Szaporodási időszaka márciusban elkezdődhet, és a csapadékviszonyoktól függően, akár a nyár második feléig eltarthat. A hímek felfekszenek a víz felszínére és jellegzetes unk-unk hívóhangot adnak. Ilyenkor hátsó lábukkal vízrezgéseket keltenek, ezzel jelzik territóriumuk nagyságát. A nőstények vízinövények leveleire kisebb csomókban helyezik el 100–300 petéjüket, amelyekből a kikelő ebihalak 2–2,5 hónap alatt alakulnak át. A kis békák augusztus közepétől hagyják el a vizet. A kifejlett egyedek a szaporodás után egészen őszig a vízben vagy a víz közelében maradnak. Teleléshez szárazföldi lyukakba, kövek, farönkök alá, fák gyökerei közé bújnak. Ebihalai főként algával, az átalakult állatok kisméretű gerinctelenekkel táplálkoznak.

Nászidőszakban összekapaszkodott vöröshasú unkák

Vöröshasú unka petecsomók

Mit tehetünk érte?

Bár országosan még nem veszélyeztetett faj, egyes tájegységekben már erősen megritkult, ezért nem feledkezhetünk meg a védelméről. A klímamelegedés a vöröshasú unkát is érzékenyen étrintheti, a számára alkalmas vizes élőhelyek eltűnésével. Legfontosabb élőhelyeit, a természetes mocsarakat, kis tavakat, illetve árkokat, csatornákat jó természetességi állapotban kell tartanunk. A halak jelenléte kedvezőtlen az unkák számára, ezért halak telepítése az eredetileg azoktól mentes vizekbe kerülendő. Kerti tavunkat halmentesen tartva, nem csak ennek, de további kétéltűfajoknak is remek szaporodó helyet teremthetünk. A közúti gázolások, mint fontos veszélyforrás enyhítése átjáró rendszerek építésével megoldható.

Évről évre rengeteg kétéltű pusztul el közúti gázolások során. A képen elütött barna varangy látható.

Tudtad-e?

A ragadozók elleni védekezésre az unkák két módszert alkalmaznak. Az egyik az úgynevezett „unkareflex”: veszély esetén az állat védekezésként végtagjait és fejét felfeszíti, szemeit eltakarja, hátát homorítja, ezzel élénk színű hasi oldalát és nyakát mutatja. Ezen felül mérgező váladékot termel, amelyet a bőr pórusain keresztül juttat a külvilágba. A bőrváladék egy bombesin nevű idegfehérjét tartalmaz, amely bőr- és nyálkahártya-irritációt okoz. Ezt a tulajdonságát használták ki a népi állatgyógyászatban: a felfúvódott jószággal unkát nyelettek, amitől az állat kiöklendezte a gyomortartalmát, és megkönnyebbült.

Hasának riasztó színezete a támadók egy részét tartja távol